[4-1]
Pierre Moliere
Ha még nem lett volna elég neki a hogy a hullámok gyengéden ide oda dobálják a hajót, most a lökdösődéssel Damon nem ér el túl sok mindent. Az így is elzöldült fejű rettenthetetlen kalóz ( Pierre ) arca mégcifrább színre vált, majd mielőtt beterítené Damont, a lehető leggyorsabban szó nélkül otthagyva a hajó oldalához siet hogy áthajolva a korláton kiadjon magából mindent. Eközben egyetlen gondolat jár a fejében, mégpedig az, hogy legalább nem neki kell feltakrítania a fedélzetről.
- Elnézést. - nyögi halkan alig érthetően, miközben homlokából gyengéden kicirógatja haját a szél. Orrán mélyen beszívja a tenger csípősen sós levegőjét, és közben próbál nem elsüllyedni szégyenében. Nyilván a bajtársai, és persze a kapitány sem látja szívesen a hajóján a hozzá hasonló semmirekellőket. Pierre alighanem a halálos ítéletét írta alá azzal mikor betette a lábát a Deluxe fedélzetére.
|
Damon D. Hayl
Frusztráltam felmorog, amikor látja, hogy Pierre mennyire elvan veszve, és hogy azt se tudja mit csináljon. Mivel mégiscsak egy emberéről van szó, nem bántja, pedig ebben a felhevült állapotban ez a kis tesze-toszaság elég lenne a kapitánynak. Masszív és határozott kiállással trappol a srác mellé, aki láthatólag összerezzen Damontól.
- Ne szerencsétlenkedj! Ha nem tudod, nyisd ki a szádat, kölyök! Nem fogom helyetted megcsinálni, tehát embereld meg magad, a saját érdekedben! Mit gondolsz, ráélünk tökölni akkor is, ha majd tengeri csatába keveredünk?
Damon persze nem kiabál, csak felemeli szépen csengő baritonját. A kis monológja közben pedig ötször-hatszor megböködi Pierre homlokát, csak hogy a srác érezze a törődést. A fájó törődést. X)
|
Pierre Moliere
Pierre már épp kezdett volna belenyugodni a dologba hogy még bőven van ideje MINDENRE, többek között még annál is jelentéktelenebbnek mutatnia magát mint amilyen valójában, illetve kitanulni hogy egy hajónak valójában hol van az orr és a farrésze, esetleg tatja? Hiszen ő életében először most tette hajóra a lábát. Ahogy a kis csapattal felvánszorog a Deluxe fedélzetére abban a pillanatban elzöldül a feje és hatalmába keríti a tengeribetegség. A kikötőben. A tenger nem az ilyen aranykalitkából szalajtott úrfik gyomrának való, de Pierre jobban teszi ha hamar megbarátkozik a gondolattal hogy egy ideig most biztosan ezt a számára " ócska ladik" szerű akármit kell majd otthonának neveznie. Kissé öszerezzen mikor a kapitány a nevén szólítja. A füle egyrészt nem szokott hozzá ahhoz hogy őt utasítgassák, másrészt pedig fogalma sincs arról hogy mit kellene csinálnia, vagy hogyan kellene az óriási és persze épp annyira nehéz vasmacskát neki egyedül a fedélzetre vonszolnia.
|
Damon D. Hayl
Amint a Deluxe-on tudhatja magát, máris elfoglalja kedvenc helyét a hajóorron. Még mindig nem higgadt le, az előző verbális ütlegeléstől, tudja, hogy hamarosan megütközik a két csapat.
- Már alig várom.
Suttogja maga elé, majd szemét a tenger kékségére emeli. Nézi, ahogy hullámzik, fodrozódik, s mintha tekintete egy pillanatra el is lágyulna, de aztán a heves vérmérséklete utat tör. Felpattan, hogy végignézhessen emberein. Már mindenki visszaért a kocsmából, úgy látszik.
- Bleccer, vesd be magad, aztán közöld velem, hogy milyen idő várható az elkövetkező három napra. Többet nem akarok arra a nyamvadt kakasra szánni. - vicsorog - Jack, Kemena, készítsétek elő az ágyúkat. Lehet, hogy használva lesznek a kicsikék. Pierre, majd ha szólok, horgonyt fel. Lady, hozz rumot, éhen veszek! - mutat a lányra, majd leugrik közéjük. Agenorhoz ballag, átkarolja vállánál.
- Surranj át a Calypsora.
Csak ennyit mond, a többi magától érthetődik. Elengedi, aztán a többiekre pillant. Szinte, kisfiús lelkesedéssel vigyorog.
- Munkára.
|
[4-1]
|