[43-24] [23-4] [3-1]
Ashley Cooke
Elpirult amikor a fiú megfogta a kezét, de amikor elengedte arra gondolt, hogy most meg kell mutatnia tudását. Először megpróbált állva maradni, majd lassan elkezdett előre csúszni.
-Gyerünk! Menni fog!-gondolta.
Hirtelen kiáltásokat halott mögüle és meglátott egy kislányt, aki elesett és nem tudott megmozdulni. Ashley gyorsan odament hozzá, hogy megnézze mi a baja. Út közben el is felejtette, hogy ő nem is tud korizni és csak szelte a jeget gyors tempóban. Mikor odaért kivitte a lányt.
|
Yoshio
- Akkor jó - sóhajtott fel könnyebbülten, hogy nem kell teljesen a nulláról kezdenie. - Akkor már könnyebb lesz - mosolygott rá. - Na gyere - mondta, majd megfogta a lány kezét és óvatosan a jégre húzta. - Először próbálj meg állva maradni - mondtam neki, majd elengedtem.
|
Ashley Cooke
-Persze!-monta vidáman. :D
|
Yoshio
- Görkorcsolyáztál már valaha is? - kérdezte a fiú kicsit reményteli hangon, hátha nem teljesen az alapoktól kell elkezdenie tanítani.
|
-Tényleg megtennéd? Köszi!-mondta nagyon boldogan a lány, majd csöndben maradt, hogy hallja Yoshio minden szavát.
|
Yoshio
Valahogy sejtette a fiú, hogy Ashley nem tud, ezért is kérdezte meg, de amikor a lány egy nagyot taknyolt, világossá vált számára, hogy valóban nem tud.
- Tanítsalak meg? - kérdezte kedvesen. Mivel Yoshio nem is egyszer korizot már, profin ment neki.
|
Ashley Cooke
-Hát...még sohasem koriztam-mondta szerényen Ashley, majd hozzátette.-Csak a tévében láttam. Na, de mindjárt meglátjuk!
Ashley erre a mondtatra hirtelen sokkal gyorsabbra vette a tempót, majd a pálya végénél ugrott egy nagyot. Ennek az eredménye egy nagy puffanás és egy jégen fekvő Ashley lett a vége. A lány gyorsan felkelt mintha semmi sem történt volna, majd visszament a fiúhoz.
-Úgy látszik, hogy nem tudok korizni... :D
|
Yoshio
A játék már majdnem elindult, ám mielőtt még elkezdték volna igazán, Ashleynek támadt egy jobb ötlete, így jöttek inkább a jégkori pályára. Kölcsönöztek mindketten egy korit, majd lassan felmerészkedtek a pályára.
- Te tudsz korcsolyázni? - kérdezte egy huncut mosoly kíséretében.
|
Shizuo
-Azt már nem - vág közbe Shizuo majd szó nélkül, könnyedén felkapja Tomoet és elindul vele kifelé.
-Ha már sikerült ekkorát alakítanod, és engem is berángattatok - mormolja idegesen, majd a parkolóban beülteti a kocsiba, leveszi saját kabátját és az orra alá nyomja.
- Mást ne vérezz össze. - csukja be az ajtót, közben kiér a másik srác a cipővel, és átnyújtja Shizuonak.
-Vigyázz rá, nekem még maradnom kell pár órára... - csimpaszkodik a nyakába majd elköszönnek, Shizuo beszáll a kocsiba és elhajtanak a házához.
|
Tomoe
Csak hagyja magát vonszoltatni, közben orrát fogja. Amikor végre biztos helyre viszi Hőse, fellélegez. Hátradönti fejét, várja, hogy elmúljon a vérzés. Közben nem foglalkozik vele, hogy minden olyan lett. És a nadrágját is elszakította a térdénél.
- Semmi baj, nyugodj meg. - szól békésen a fiúhoz, aki úgy néz ki jobban kétségbe van esve, mint ő maga. Aztán megjelenik Shizuo és a helyzet méggázabbá avanzsál. Erre most mit felelhetne.
- A lábaimon jöttem. - feleli orrhangon. A kezei már totálisan vörösek lettek, ujjai között lassan csordogál a meleg vér. A homlokától picit jobbra már be is lilut, arca horzsolásokkal teli, de azért rendben van.
- Nem akarok gondot okozni.. Majd otthon ellátom magam.
Végig lehajtott fejjel beszél, nem mer a bizonyos tag szemébe nézni, főleg ilyen fejjel. Közben lerúgja magáról a cipőket, hiszen abban nem tudna járni. Feláll, és megindulna a bódé felé a rendes lábbeliéjért, de elég ingatag..^ˇ^
|
-Szédülsz, ugye? - pánikol be egyre jobban a mellette levő személy.
Jesszus.. már az orrod is vérzik! Kórázba kell menned!- vonszolja ki a pályáról és a szélén leülteti egy padra, majd előveszi a telefonját, tárcsáz. -Shizu-chan! Azonnal gyere be.. itt.. itt -próbál gyorsan hadarni, de közben egyre jobban ömlik a vér Tomoe orrából - Csak gyere be gyorsaaaan><
-Pár pillanat múlva (na, kigondoltavolna.) Shizuo jelenik meg.
- Már fél órája várok odakint hala-- kezdi a srácnak, de meglátja Tomoét, és kell pár másodperc mire felfogja a dolgot.
-Te meg hogy kerülsz ide?!
|
Tomoe
Megvan a sírós kisbabák jellegzetes hangja? Na, most Tomoe is hasonlóan viselkedne, ha nem lenne benne tartás. Valaki felhúzza a földről, akibe kétségbeesetten belekapaszkodik, úgy, hogy fogalma sincs, ki az. Lehet, hogy beszélt hozzá, de a füle olyannyira cseng, hogy semmit sem érzékelt belőle. Érzi, hogy elharapta a nyelvét, és hogy sajog az orra. Fáj a térde, hisztis, elege van.
- Köszönöm a támaszt. - nyöszögi, majd felnéz az idegenre és beléfagy a szó.
|
-Uramisten! Minden rendben?! - szólal meg egy hang Tomoe mellet. Egy magas, mégis nyeszlett srác hajol le hozzá, aranybarna szemei aggódóan csillognak.... de látva Tomoe arcát, egyszeriben elsápad.
-Kapsz levegőt? Elég rondán nézel ki.- jelenti ki teljesen természetesen, majd felhúzza a földről.
|
Tomoe Yoh
Szombat délelőtt, mínusz 5 fokban az ember legszívesebben takaróba tekerve tévézne (alliteráció rulz) kedvenc foteljében. Tomoe mégis eljött ehhez a mesterséges jégkori pályához, bár nem önakaratából és főleg nem korcsolyázás céljából. Pláne, hogy életében szörnyű egyensúlyérzékkel rendelkezett. A jegypénztárhoz igyekszik, ahol egy ismerős arc fogadja nagy hálálkodva.
- Jaj Tomoe, de jó, hogy végül eljöttél! Köszi a jegyzeteket, hozd csak ide be!
Tudniillik, Tomoe volt annyira rendes, hogy egy részmunkaidőben dolgozó osztálytársának elhozta a hátizsáknyi cuccot. Szépen becaplatott a is helység belsejébe, majd a srác asztalára pakolta a jegyzeteket.
- A könyveidet nem akartam összefirkálni, ezért cetlit tettem az oldalakra. - Szól szerényen, majd távozna is, de hála nélkül a srác úgysem engedi.
- Héy-héy, mit gondolsz? Tartozok eggyel! Kapj fel egy koricipőt, beengedlek ingyen!
- Ugyan.. - már kezd izzadni, érzi nem lesz jó vége.
- Ragaszkodom hozzá!
Úgyse fog nemet mondani, amilyen meghunyászkodó. Magára eröltet egy mosolyt, majd átvedlik. Lábai úgy remegnek, mint a nyárfalevél. Szerencsétlen még járni is nehezen tud benne.
- Úgylátom nem tudsz korcsolyázni. Na nem baj, most megtanulod!
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.. - szól pánikolva.
De a szép szó hasztalan, a srác már nyitja is a hátsó ajtót, ami a pályára néz közvetlenül. Megragadja Tomoe jobb vállát, majd kitolja a jégre. A halálfélelem azonnal kirajzolódik az áldozat arcára.
- De én nem tudok! Nem fog menni, elesek! - rúg kapál.
- Így lehet a legjobban megtanulni! Sok szerencsét!
Azzal útnak eresztette. Tomoe egy elfojtott visítással csúszott a szállingózó emberek közé. Az egyensúlyáz ugyan nem találta meg, de legalább nem esett el..addig a pontig míg meg nem mozdult. A többiek már csak annyit láthattak, hogy egy srác,megpróbál elkecmeregni a legközelebbi korlátig, de amint lépett egyett, kicsúszott alóla a talaj, és arccal előle úgy megfejelte a kemény jeget, hogy öröm volt nézni. ˇˇ'
|
Daisuke Ichime
- Milyen szent gyümölcsök? Hol? *-* Kéreek *nem tudja, hogy lyneket mond, már észre se veszi, úgy megszokta őket. Elpirul, mikor Julien a karjaiba veszi Daiichit*
- Uhm..a...akkor pró--bálkozom majd a pi..henéssel oO |
Julien Soreil
-Ne próbálkozz mert csak rosszabb lesz...*morogta* -És eléggé bosszantóak ezek a kitalált szent gyümölcsök...*sóhajtotta majd a karjaiba kaptam Daisuket* -Akkor menjünk...*és ezzel elindult a kolesz felé* -Mikor? Ha pihenteted, egy-két nap |
Daisuke Ichime
^^' Ooooké. Akkor menjünk. Kérlek *mondja majd újból próbálkozik a felállással, de félúton inkább visszaül*
- Szent csokisbanán.. mikor lesz jobb? |
Julien Soreil
-Mindegy felőlem mehetünk, úgyis csak kitörné a bokám ez a ....*majdnem káromkodott egy sor* -ez a korcsolya... |
Daisuke Ichime
*elmosolyodik. megrázza a buksiát*
- Nem, korizd csak ki magad. Nem akarok mégjobban a terhedre lenni, majd ha menni szeretnél... akkor menjünk. |
Julien Soreil
-Megesik... de attól függetlenül, hogy segítek...nem leszünk puszi pajtások...*mondta egyszerűen* -Amúgy igen én is koleszos vagyok, bár ha akarnék lehetne házam, de fölösleges... ha menni szeretnél szólj |
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés