|
A játék eléréséhez kattints a kis képekre!

Érdekel a kalózok kalandos élete? Téged is vonz az ismeretlen? Meg szeretnéd szerezni az örök élet kulcsát és a legnagyobb kincset a földön, vagy csak szeretsz rumozgatni és hajókázni? Csatlakozz, teljesíts küldetéseket, és szerezd meg, amit akarsz! A fedélzet rád vár!

Hallottál már a Musix-ról? Igen, ebben az iskolában képzik a világ legjobb zenészeit. Híres még közösségi programjairól és jó társaságáról is. Ha hozzád is közel áll a zene, és a hangszerek világa és szeretnél egy iskolás történetben játszani, ez a játék neked lett kitalálva.

Szeretsz szerepelni? Hajt a hírnév? Vegyél részt a legújabb valóságshownkban és kűzdj a nyereményért ... akár életre-halálra.. és ez nem csak egy szólás.
Köszönjük, hogy meglátogattál minket!
Kayla & Masika
| |
|
|
|
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Ryoko Kaiko
- Igen. - mosolyog a lány válaszán. - Ez a jó az életben, hogy ilyen folyamatosan megy. Egyik dolog a másikból következik... - komolyodik el az arckifejezése. - Bár néha ezen az élet dolgon is elgondolkodom... Sikerült eléggé leszűkítenem a kört. Az élet arról szól, hogy: megszületünk, felnövünk, gyereket nemzünk, majd meghalunk. Eddig elég unalmasnak hangzik az egész... |
Lisa dawn
- Igen, kiegészítjük egymást. - *Mosolyodik el.* - Aztán a többi jön magától. Lassan mindenkinek kibontakozik az egyénisége. És nem sokkal később azon kapja magát az ember, hogy ez alkalommal ő segít egy elsőévesnek. - *Folytatja.* |
Ryoko Kaiko
- Igen, ez szerintem mindenhol így van. - kis mosoly. - De ebben az a jó, hogy mind különbözőek vagyunk. A nyitottabbak meg nyitják a zárkózottakat, akik egy idő után önbizalomból szintén megteszik ezt... - mosolygott továbbá is. |
Lisa Dawn
*Elgondolkodik pár pillanatig, persze figyel a fiú szavaira.* - Igen, én is ezt tudnám mondani. Tulajdonképpen nem is a dolog zenei részétől féltem, hanem inkább a beilleszkedéstől. - *Teszi még hozzá.* - De nem is volt olyan nehéz. - *Folytatja aztán egy mosoly kíséretében.* |
Ryoko Kaiko
- Nos, örülök neki. - mosolyodott el. - A kezdet mindig nehéz, tudom... - Majd belegondolt, mikor ő volt még itt zöldfülű, s ennek hatására egy kellemes mosoly ütött ki arcán. - Hmm. Emlékszem, amikor én kezdtem. Zárkózótabb voltam, mint most. Féltem, mert nem akkor még nem voltam olyan jó zongorista. De azóta sikeres lettem, elismernek a tanáraim, felnéznek rám a többiek... - mosolygott tovább büszkén. |
Lisa Dawn
*Elgondolkozik pár pillanatig.*- Erre nem tudnék pontos választ adni. Kicsit tartottamm tőle, hogy milyen lesz majd itt tanulni és a szokásos kétejek, de kellemeset csalódtam. - *Mosolyodik el.* |
Ryoko Kaiko
- Igen? És mért nem? - Érdeklődött továbbra is. Élvezte a beszélgetést a lánnyal, de azt még jobban, hogy ennyire megosztották egymással az érzéseiket. |
Lisa Dawn
- Szerencsére az enyémek sem. De úgy őszintén én sem bántam meg, hogy ide jöttem. - *Mondja teljes meggyőződéssel.* |
Ryoko Kaiko
- Igen, az meg a másik. Vagy lemond az álmairól, vagy fizet egy halom pénzt a vonatra, és fel kel 4kor, hogy 8-ra gondtalanul beérjen... Szerencsére az én szüleim nem ilyenek. |
Lisa Dawn
- Tényleg jó volt. És igazad van. Mondjuk van olyan is, mikor a család nem bírja elengedni a gyereket, és nem iratja pont ezért bentlakásos iskolába. - *Mondja. Közben ő is elfogyasztja a csokit, és szintén összegyűri a papírját. Magában azon tűnődik, vajon hogyhogy legalább ennyit lepréselt a torkán. Bár, most fel sem tűnt neki, szépen lassan rájön, hogy a fiú társasága nyugtatólag hat rá. Bár, sohasem volt magányos típus. Persze hangosa nezt nem mondja ki.* |
Ryoko Kaiko
- Igen, így van. Meg végül is, valamikor valahol fel kell nőni. Meg kell önállósodni... - Gyűri össze a csokoládés papírt, majd beterpeszt, és kicsit lesüllyed a széken. - Pedig milyen jó volt az a gondtalan gyermek élet. - mosolygott. |
Lisa Dawn
- Igen, igazad van. De ezt is meg lehet szokni egy idő után, mint sok minden mást. - *Helyesel.* |
Ryoko Kaiko
- Igen? Na. - elmosolyodik. - Ennek örülök. Azért nem a legkellemesebb dolog távol lenni a családtól... Főként, hogy még szünetben is alig tud az ember haza utazni... |
Lisa Dawn
*Halványan elmosolyodik.* - Igen. - *Mondja végül. Nem tudja, miért, de kicsit frissebnek érzi magát, ez sokat javít a hangulatán is.* |
Ryoko Kaiko
- Ryoko Kaiko. - Szintén bemutatkozott. Egy pillantás a lányra, és egy halvány mosoly, majd vissza a fáradt stílusba. - Amúgy, te is itt laksz a kollégiumban? |
Lisa Dawn
*Ő is nekilát a csokinak.* - Hú, milyen égő már. Mármint az, hogy még be sem mutatkoztam. - *Mondja pirulva az első falat után.* - Lisa Dawn vagyok. - *Pótolja be aztán a bemutatkozást.*
|
Ryoko Kaiko
- Valahogy kötelességemnek érzem ilyen beszélgetések után. - mosolygott, majd vissza ült. Harapott egyet a csokiból, s újra megszólalt. - Bár, még a nevedet se tudom... |
Lisa Dawn
*Érdeklődve lesi, mit csinál a fiú. Kicsit meglepődik, mikor átnyújtja neki a csokit, de aztán elfogadja.* - Köszi, hogy így törődsz velem. - *Néz rá, kicsit zavarban van.* |
Ryoko Kaiko
- Azért probálj meg enni. Senkinek nem jönnek be a csont vékony lányok. - mosolyog, majd az automatához ballag. Bedob pár aprót, majd leguggol a zsákmányért. Vissza megy, és egy csokit nyom a lány kezébe, egy másikat meg a saját szájába. |
Lisa Dawn
*Ő is elmosolyodik.* - Kicsit sem. - *Mondja aztán.* - Általában velem mindig ez van félév előtt, keveset eszem. De egyáltalán nem érzem rosszabbul tőle magam. - *Magyarázza.* |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| |
|
|
|
Ha a játék folyamán téged is zavarna az ellenőrző-kód beírása, regisztrálj az oldalra. A bejelentkezett felhasználóknak nem kell a kódokkal szórakoznia.
REGISZTRÁCIÓ / BELÉPÉS
Az összeszedettebb játék érdekében, pingáld ide, hogy mikor vagy elérhető, a nap melyik szakában, hány órától, hány óráig. Ha nem nagy gond, ide csaphatsz elérhetőséget is.
AKTIVITÁSI IDŐPONTOK
| |
|
|