|
A játék eléréséhez kattints a kis képekre!

Érdekel a kalózok kalandos élete? Téged is vonz az ismeretlen? Meg szeretnéd szerezni az örök élet kulcsát és a legnagyobb kincset a földön, vagy csak szeretsz rumozgatni és hajókázni? Csatlakozz, teljesíts küldetéseket, és szerezd meg, amit akarsz! A fedélzet rád vár!

Hallottál már a Musix-ról? Igen, ebben az iskolában képzik a világ legjobb zenészeit. Híres még közösségi programjairól és jó társaságáról is. Ha hozzád is közel áll a zene, és a hangszerek világa és szeretnél egy iskolás történetben játszani, ez a játék neked lett kitalálva.

Szeretsz szerepelni? Hajt a hírnév? Vegyél részt a legújabb valóságshownkban és kűzdj a nyereményért ... akár életre-halálra.. és ez nem csak egy szólás.
Köszönjük, hogy meglátogattál minket!
Kayla & Masika
| |
|
|
|
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Akaito Shion
-Muszáj kapálóznod...*morogta mert majdnem orrba vágta őt Chris, mikor meghallotta a hisztijét hogy leszakad a zongora még idegesebb lett* -Befognád végre? *mondta morcosan megfogta két oldalt Chris arcát és megcsókolta eléggé szenvedélyesen nyelvét is bevetve* |
Christopher Thomas
-M-m-m-m-m-miiii?? Héj!! Mit cisnálsz? Engedj el! Hova viszel?! *kapálózott az ölébe, de ahogy lerakta őt a zongora tetejére, kicsit megszeppent és felnézett rá* -Jézusom összefog dőlni alattam a zongora és ki kell fizetnem az egészet! De nekem nincs annyi pénzem, sokat kell majd dolgoznom, a szüleim pedig börtönbekerülnek neheee *igen.. kicsit...beparázott.. és.. szeretné elterelni a témát, elgé bénán xD* |
Akaito Shion
-Hm igaz nem játszunk, tanulunk...vagyis én tanulok...gyakorolnom kell a biológiát, és mivel te vagy a közelbe, rajtad fedezem fel a test rejtelmeit...*gonoszan mosolygott, karjaiba kapta Christ és letette a klasszikus zongora tetejére mivel az le van csukva most* |
Christopher Thomas
-Csak meleg vaan! @.@ *amikor megnyalta a kezét, elvörösödött teljesen és egy kis fáziskéséssel megrázta a fejét és kihúzta a kezét* -m-mégis mit játszunk?? |
Akaito Shion
-Na mi az vörösödik a törpe, pedig még nem csináltam semmit...*mosolygott kicsit perverzen és megfogta a fiú kezét és a szájához emelte, majd belenyalt a tenyerébe* -Játszunk...*megnyalta a szája szélét* |
Christopher Thomas
-Tööörpee?? *puffogott, de gyorsan hátrébb is lépett és kiscit elpirult* -me-megbüntetni?? |
Akaito Shion
-Na bocs, még ezt is szólt le...várj...*lehajol a fiúhoz így szemmagasságba van, de eléggé közel is került hozzá* -Így most jobb törpe? Most hogy megkukkoltad ahogy játszom, meg kell hogy bűntesselek... |
Christopher Thomas
-nincs rajtad semmi..*nézett fel rá ahogy közeledett és nzett és nézett és néézett fel, mert sookkal alacsonyabb volt Akaitonál* -Mekkora vagy már?! Basszus.. 7-7 |
Akatio Shion
-Szuper eltévedtél és most engem bámulsz, van rajtam valami érdekfeszítő? *kérdezte eléggé morcosan nem szereti ha kukkolják amikor játszik ezért lassan christopher felé sétált és megállt tőle egy lépésre* |
Christopher Thomas
-Én aztán nem! csak.. eltévedte és benéztem, ennyi! *belépett teljesen a terembe, végignézett a fiún, próbálta nem feltűnően, de nem volt ez annyira sikeres xD* |
Akaito Shion
*teljesen belemerült a zenébe így nem igen tűnt fel neki hogy az ajtó kinyílt, meg amúgy is csukott szemmel játszotta a darabot a több sor billentyűn, de mikor végzett feltűnt neki a kukkoló* -Na mivan? Kukkolunk? *mondta és felkelt a hangszertől* |
Christopher Thomas
*arra járkál, igazából eltévedt mert rohadtnagy a suli és nem talál vissza, ezért a folyosókon mászkál. Meghallja a játékot, odamegy a terem ajtajához, résnyire kinyitja és benéz* -wooow Karib tenger kalózai *mondja magának halkan és elvigyorodik* |
Akaito Shion
*zongorateremben ügyköd, megnézi a rendes hagyományos zongorát és röhög egy sort* -Pff...de gáz...*odamegy a saját hangszeréhez a csodás electonhoz, leül, hogy gyakoroljon mert úgy látta most nincs itt senki így elkezdte játszani a karib tenger kalózait* |
Daisuke
*boldogan néz a tanár után, miután illedelmesen elköszönt tőle. Utána ment volna, még beszélgetni akart vele, meg minden. De most mégis elég volt neki ennyi. Újra érezni vélte a tanár illatát.. és nekileselkedett a zongorajátéknak újra és újra.* |
Lionel Tanárbácsi *.*
- Akkor, azt hiszem én itt befejeztem. - *fejével elköszönésképp biccent.* - További szép estét! - *ezzel kisétál a zongorateremből.*
~Ha így folytatom végleg lerombolom a tekintélyem....~ * csóválja meg a fejét és elballag az udvar irányába.* |
Daisuke
*izgatottan bólint*
- Igen, mindenképp szeretném tovább folytatni.
~ Mert a tanárúr erőt adott hozzá. És tudom, hogy az egyetlen út a szívéhez..... Igenigeeeeen az enyém lészen *-* ~ |
Lionel Tanárbácsi *.*
*Egy egyszerű, "Nincs mit." bólintással lezárja a dolgot.* - Ha továbbra is folytatod, szeretnélek majd újra meghallgatni valamikor. Addig viszont gyakorolj! |
Daisuke
*és a beteljesülés.*
~ Ez vajon dícséret volt? Biztos... vagy bók? *-* A sors ujja összekötött minket, mindig éreztem *-* ~
- Köszönöm szépen a segítségét! *feláll, meghajol* |
Lionel Tanárbácsi *.*
- Mi volt ebben annyira nehéz? - *kérdezi, mikor Daisuke befejezi.* - Csak gyakorlás kérdése az egész. *még maga sem hitte el, de már nem volt annyira szigorú a hangja, és még egy dícséret is kiszaladt a száján.* - Nem is volt olyan rossz. |
Daisuke
Uhm.. Rendben *mikor Lio tanárúr előredől, Daiichit megcsapja a férfi illata és majdnem elájul*
~ Szent fagyiízű pálcikásnyalóka csökiöntettel. ~ *majdnem bekönnyezik*
*nekiáll játszani, végigjátsza a darabot, miközben Lionelen jár az esze és összevissza képzeleg.. persze csak olyanokat, hogy a tanár úr megdícséri, meg hogy vesz neki fagyit. xD* |
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
| |
|
|
|
Ha a játék folyamán téged is zavarna az ellenőrző-kód beírása, regisztrálj az oldalra. A bejelentkezett felhasználóknak nem kell a kódokkal szórakoznia.
REGISZTRÁCIÓ / BELÉPÉS
Az összeszedettebb játék érdekében, pingáld ide, hogy mikor vagy elérhető, a nap melyik szakában, hány órától, hány óráig. Ha nem nagy gond, ide csaphatsz elérhetőséget is.
AKTIVITÁSI IDŐPONTOK
| |
|
|