|
A játék eléréséhez kattints a kis képekre!

Érdekel a kalózok kalandos élete? Téged is vonz az ismeretlen? Meg szeretnéd szerezni az örök élet kulcsát és a legnagyobb kincset a földön, vagy csak szeretsz rumozgatni és hajókázni? Csatlakozz, teljesíts küldetéseket, és szerezd meg, amit akarsz! A fedélzet rád vár!

Hallottál már a Musix-ról? Igen, ebben az iskolában képzik a világ legjobb zenészeit. Híres még közösségi programjairól és jó társaságáról is. Ha hozzád is közel áll a zene, és a hangszerek világa és szeretnél egy iskolás történetben játszani, ez a játék neked lett kitalálva.

Szeretsz szerepelni? Hajt a hírnév? Vegyél részt a legújabb valóságshownkban és kűzdj a nyereményért ... akár életre-halálra.. és ez nem csak egy szólás.
Köszönjük, hogy meglátogattál minket!
Kayla & Masika
| |
|
|
|
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Ryoko Kaiko
- Csak otthon? Kár... Gondolom anyukád tanított meg rá. - mosolyog. - Hmm. Emlékszem, amikor a nővéremet tanította anyu főzni... Én voltam a kis kukta-bukta. Engem is megakartak tanítani... De hát valahogy nem jött össze, béna vagyok az ilyenekhez. És amúgy, csak süteményezni tudsz, vagy főzni-sütni kicsit komolyabb ételeket? Az megy? - érdeklődik mosolyogva. |
Lisa Dawn
- Néha, ha olyan kedvemben vagyok, hogy úgy érzem, tudok alkotni valamit, de azt is csak otthon. - *Válaszol, közben még mindig a fiú mostani megjegyzésein mosolyog. El nem tudja képzelni, hogy szorulhat valakibe ennyi humor.* |
Ryoko Kaiko
- Igen. Ez egy ilyen szeretet sütemény, ami Ryoko Kaiko módra készült. Tényleg... Te szoktál sütni? - Néz rá a lányra, egy nagy mosollyal. |
Lisa Dawn
- Igen, ez ilyen parancszóra, bocsánat, verssorra piruló sütemény. - *Mondja miközben ő is nekilát a saját adagjának, de magában azért még mindig jót derül az előbbi helyzeten :).* |
Ryoko Kaiko
Nevetett a lánnyal együtt, majd egy megmaradt vigyorral ette tovább a süteményt. - Ki is, meg meg is pirult. Ahh, finom... Látod, kicsit udvarolgatsz, máris megpuhul.
|
Lisa Dawn
*Nem gondolta komolyan az előbbi kérdését, így néz egy nagyot, mikor a fiú elkezdi darálni a rímelő sorokat. Aztán a végén megint elneveti magát, hiszen a mű elég rövid idő alat tszületett, mégis tökéletesen megfelel a célnak.* - Hát azt hiszem, ettől még a sütemény is kipirult volna. - *Jegyzi meg humorosan, mikor újra kap levegőt.* |
Ryoko Kaiko
- Hmm. -Válaszként egyenlőre ennyit adott, majd gondolkodásba kezdett. Villájával számtalanszor megkerülte a süteményt. - Te drága, te reményt adó, / Cukor szemeiddel biztató , / Gumicukor bimbóddal izgató, /Illatoddal megcsapó, / Gyomromba kilyukadó, /Jég szívet olvasztó, / Te drága, te reményt adó. / Vége a szelíd csóknak, /Íme, ez jó utolsó szónak: Haaammm. - befalja az első falatot.
|
Lisa Dawn
*Tekintetével követi a fiút. Az ebédlőben lévő csend miatt minden egyes szavát hallja, és alig bírja visszatartani a nevetést nem tudja, már hányadszorra záros határidőn belül.* - Köszönöm. - *Néz a fiúra egy mosoly kíséretében mikor visszaér és leteszi elé az egyik tányért.* - Mond csak nem tervezel verset írni a süteményekről? Vagyis arról, hogy mit szeretsz velük csinálni? - *Kérdezi az előbb ivéletlenül rímelő szövegére célozva.* |
Ryoko Kaiko
Oda ballag a süteményes pulthoz. - Sziasztok lányok. - köszön a süteményeknek, majd megfog két tányért, s helyre viszi. - Ezt vegyétek bóknak: mindig is szerettem a molett hölgyeket. Szeretem őket falni fenn, és szeretem őket falni lenn. - mint egy hülye, beszélt továbbá is hozzájuk. Oda ért az asztalhoz, leült. Egyik tányért a lány elé tette, a másikat meg természetesen maga elé. |
Lisa Dawn
*Már megint a nevetés szélén áll, de megfogadja magában, hogy még tartja magát. Elnéz a kérdéses irányba, majd vissza a fiúra. Azért a mosolygást nem bírja megállni.* - Köszönöm, azt hiszem elfogadom. - *Mosolyog még mindig, de jól esik neki, hogy megkérdezte bár kicsit zavarba jön tőle, de ez már megszokott a részéről.* |
Ryoko Kaiko
- Na látod. - mosolyog. - Viszont, én már egy ideje szemezgetek azzal a csinos kis süteménnyel ott a túl oldalon... - Mutogat egy - két darab kisebb, cukros süteményre. - Megyek, el is csábítom. - Állt fel helyéről, majd mielőtt megindult volna, megfordult a fejébe, hogy azért mégis egy lány társaságát élvezi. - Hozzak neked is? |
Lisa Dawn
- Ebben igazad van. - *Mondja. Aztán rájön, hogy a fiúnak tényleg sikerült nagyjából kirángatnia feszült hangulatából, amiért persze nagyon hálás, de nem jelenti ki. Nem akar feszült, vagy zavart helyzetet, inkább ezt a könnyed, vidám stílust szeretné fenttartani, amíg lehetséges.* |
Ryoko Kaiko
Eleinte egy zavart mosoly, majd egy fokozott nyugodtabb mosoly tűnik fel arcán. - Legalább jó kedved lett tőle. - vigyorog a lányra. |
Lisa Dawn
*Elneveti magát. Egyrészt a nőkről állítottakon, másrészt a "hím társamon" beszóláson.* - Hát, te aztán tudsz fogalmazni. - *Mosolyog.* - De komolyan, néha olyan beszólásaid vannak, hogy elkap a nevetőgörcs, mikor két perccel ezelőtt még teljesen nyugodt voltam. - *Mosolyog még mindig.* |
Ryoko Kaiko
- Én se. De nem is baj, kell egy kis kikapcsolódás. Már értem, hogy a nők miért szeretnek össze jönni pletykálni. - Produkált egy félmosolyt. Próbált kicsit humoros lenni, de utána ő is átváltott komollyá. - Hhh. Tipikus férfi gondolkozás... Azért nem egy hím társam hallottam kibeszélni valakit. Szóval hogy a nők pletykásabbak, az igaz, meglehet, de azért bennünk is van egy ilyen tulajdonság... - mosoly. - Mint az adrenalin. Mindkét nemben meg van, csak a férfiakban nagyobb az adrenalin szint. - mondta, miközben kicsit elbambult. |
Lisa Dawn
*Pár pillanatig nem esik le neki, miről van szó, de aztán ő is kinéz az ablakon és meglepetten tapasztalja az idő múlását.* - Most, hogy mondod... Egyébként észre sem vettem volna. - *Mondja kissé hitetlenkedve, de a végén elenged egy mosolyt, aztán megint komollyá válik.* |
Ryoko Kaiko
Példát vett a lányról, és ő is körül nézett, majd ki tekintett az ablakon.
- Nah, megint jól elbeszélgettük az időt. - Nézett vissza a lányra, egy kellemes mosoly kiséretében. |
Lisa Dawn
*Kíváncsi tekintettel fürkészi a fiút, miközben helyezkedik és a szavain gondolkodik.* - Jó megoldás. - *Mondja röviden. Körülpillant. Az ebédlőben most már tényleg csak páran lézengenek, de ők sem figyelnek a kis társaságukra. Visszanéz ismét.* |
Ryoko Kaiko
- Ez egy nagyon jó hasonlat. -jegyzi meg, majd el is mosolyodik rajta. - Bár néha úgy érzem, hogy bele rondítanak a körömbe, amit nem mindig sikerül helyre hozni. Ilyenkor vagy rá színezek, vagy kikerülöm. Vagy helyére rajzolok egy másik formát. - Felül a széken, mert már megint majdnem elfolyt rajta. Lábait össze zárja, majd nyújtózik egyet. Tevékenysége befejeztén vissza tekint a lányra. |
Lisa Dawn
- Így tényleg elég unalmasnak tűnik. - *Mondja tűnődve.* - De ez olyan, mint egy körvonal, ki kell szinezned és nem lesz unalmas. - *Próbálja egy érdekes hasonlattal elütni a dolgot, de azért komolyan gondolja.* |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| |
|
|
|
Ha a játék folyamán téged is zavarna az ellenőrző-kód beírása, regisztrálj az oldalra. A bejelentkezett felhasználóknak nem kell a kódokkal szórakoznia.
REGISZTRÁCIÓ / BELÉPÉS
Az összeszedettebb játék érdekében, pingáld ide, hogy mikor vagy elérhető, a nap melyik szakában, hány órától, hány óráig. Ha nem nagy gond, ide csaphatsz elérhetőséget is.
AKTIVITÁSI IDŐPONTOK
| |
|
|