|
A játék eléréséhez kattints a kis képekre!

Érdekel a kalózok kalandos élete? Téged is vonz az ismeretlen? Meg szeretnéd szerezni az örök élet kulcsát és a legnagyobb kincset a földön, vagy csak szeretsz rumozgatni és hajókázni? Csatlakozz, teljesíts küldetéseket, és szerezd meg, amit akarsz! A fedélzet rád vár!

Hallottál már a Musix-ról? Igen, ebben az iskolában képzik a világ legjobb zenészeit. Híres még közösségi programjairól és jó társaságáról is. Ha hozzád is közel áll a zene, és a hangszerek világa és szeretnél egy iskolás történetben játszani, ez a játék neked lett kitalálva.

Szeretsz szerepelni? Hajt a hírnév? Vegyél részt a legújabb valóságshownkban és kűzdj a nyereményért ... akár életre-halálra.. és ez nem csak egy szólás.
Köszönjük, hogy meglátogattál minket!
Kayla & Masika
| |
|
|
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Watanabe Akemi
Mostmár nem kérdez semmit, mert látja, hogy ő se túl beszédes, ezért inkább csak nézi az eget.
Nakagawa Yoshio
- Igen, még egy dolog furcsa. - mondja, és elmosolyodik rá. És a szobád merre van? Már nagyon nem lepődnék meg rajta, ha mondjuk egy szobában lennénk, vagy esetleg a szomszéd szobában lennél. - mondja.
|
Lisa Dawn
Most már ő is nevet. Tényleg furcsa a helyzet. - Igen, még egy dolog, ami különös. - Jegyzi meg mosolyogva.
Brandon Cole
- Ebben egyetértek. - Újabb rövid válasz, de ez már tőle megszokott. Amilyen csendes természetű.
|
Watanabe Akemi
Még ha csak pár percre is, de nagyon elmerült gondolataiban. - Mi? Ja, igen. Zongora szak. Az jó - mosolyog. - Imádok zongorázni.
Nakagawa Yoshio
Elkezd nevetni. - Hát ez röhelyes. Akkor ez a sors akarata. - megint csak nevetni tud. - Am, igen, új vagyok.
|
Lisa Dawn
Elmosolyodik. - Úgy látszik, az évfolyamunk is egyezik. - Jegyzi meg, majd kicsit eltűnődik. - Új vagy egyébként? Csak, mert még nem nagyon láttalak. - Kérdezi meg nem sokkal később kíváncsian.
Brandon Cole
- Zongora szakos vagyok. - Válaszol mosolyogva.
|
Watanabe Akemi
- Milyen hangszeren játszol? Én zongorán tudok jól játszani és hegedün is, de a szakom vonós. És a tiéd? - kérdezi majd újra felnéz az égre, közben mosolyog.
Nakagawa Yoshio
- Értem. 3. évfolyam, És te? Úgy gondolom, hogy akkor órákon találkozni fogunk egyszer-kétszer. -mondja, majd megropogtatja az ujjait.
|
Lisa Dawn
- Szintén pengetős szak. Hárfázom és gitározom, de ha engem kérdezel, talán a hárfához jobban értek. - Mosolyodik el. - Évfolyamod? - Tesz fel ismét egy kérdést.
Brandon Cole
- Igen, nálam is ez a helyzet. - Helyesel a lány megjegyzésére, majd amikor odaérnek ő is helyetfoglal a padon.
|
Watanabe Akemi
- Igen. Én se szeretem a nagyon hideget és a nagyon meleget se. A melegtől mindig megfájdul a fejem. - mondja, majd odaértek a padhoz és leült.
Nakagawa Yoshio
- Pengetős szak, és te? Gitározok, olyan 3-4 éve. - mondja.
|
Lisa Dawn
- Öhm köszi. - Elpirul, kicsit zavarba jön. Majd elgondolkozik kicsit, végül feltesz egy újab kérdést. - Milyen szakra jársz? - Kérdezi halvány mosollyal.
Brandon Cole
- Igen, tényleg szép. Se meleg, se hideg. Mondjuk jobb is, valahogy utálom, ha nagyon meleg van. - Mondja.
|
Watanabe Akemi
Még mindig mosolyog, a friss levegő tényleg csodákra képes. - Watanabe Akemi. Szép időnk van, nem? - kérdezi és felnéz az égre. - Gyönyörű. - suttogja.
Nakagawa Yoshio
- Szóval Lisa. Szép név. - mondja és végre valahára abbahagyja az ásítozást. Nyújtózik egyet, mad sebre vágja a kezét.
|
Lisa Dawn
Kezdi megszokni a fiú kis hóbortját és most már megállja mindenféle mosoly nélkül. - Lisa Dawn. - Felel aztán a fiú kérdésére bemutatkozással.
Brandon Cole
- Oké. - nyugtázza a lány beleegyezését egy halvány mosollyal, majd elindul mellette a pad felé. - Brandon Cole. - Feleli aztán az imént feltett kérdésre. - És a tiéd? - Viszi tovább a beszélgetést.
|
Watanabe Akemi
- Igen, persze jó lesz. - mondja majd mosolyog rá. - Egyébként hogy hívnak? - mondja majd elindul a pad felé. Most nem szeretné ha csönd lenne.
Nakagawa Yoshio
Ő is nevet. - Igen különös. - mondja ő is. - Neved? Az enyém Nakagawa Yoshio. - végül megint ásít egyet.
|
Lisa Dawn
Most már tényleg elkezd nevetni de aztán hamar abba is hagyja. - Különös. - Jegyzi meg még mindig egy halvány mosollyal.
Brandon Cole
Kíváncsian tekint a lányra, titkon örül, hogy megszűnt a csend. - Leülhetünk. - Felel, majd a tekintetét körbejáratja az udvaron valami pad után kutatva és hamarosan talál is egyet nem is olyan messze. - Ott jó lesz? - Pillant a kérdéses helyre, miután megkérdezte.
|
Watanabe Akemi
Amikor a fiú elhallgat, ő is. Kínos csönd... Régen beszélt már egy fiúval, de valamiért úgy érzi, hogy neki kell megszüntetnie a csendet. - Leülünk valahova? - kérdezi tőle.
Nakagawa Yoshio
-Ja. Hát igen, én sem tudom. Pedig a tegnapi egész napot álaludtam, most keltem fel...De mindig ez van...- mondja majd leküzd egy ásítást.
|
Lisa Dawn
- Most nem kötekedésből mondom... De azon, hogy hogyan lehet valaki ennyire álmos. - Mosolyog még mindig, de aztán azon gondolkodik, hogy lehet, hogy ez a fiúnak bántó és teljesen komolyra vált.
Brandon Cole
Észreveszi, hogy a lány nincs túlságosan beszédes kedvében, hát csendben marad. Kissé talán kínosan érzi magát, de nem lászik rajta. Nem szólal meg, elvégre is nem akar zavarni senkit.
|
Watanabe Akemi
Amikor ráköszön a fiú, kicsit megleődi, majd gyorsan visszaköszön. - Szia. - mondja neki majd elmosolyodik egy kicsit. De régen is beszélt bárkihez is, Általában el volt magában.
Nakagawa Yoshio
Amit a lány mond elmosolyodik. - Most meg min nevetsz? - kérdezi tőle, majd újra egy nagyot ásít. Már egy könnycsepp is kicsordul a szeméből a sok ásítástól.
|
Lisa Dawn
Felnéz a fiúra, nem haragszik. Sőt, majdnem elneveti magát, amikor feltűnik neki, hogy a fiú álmos, nem is kicsit.
- Semmi gond. - Mondja egy mosollyal.
Brandon Cole
Továbbra is sétálgat, amikor hallja, hogy nyitódik majd csukódik az ajtó, nincs olyan messze tőle. Hátranéz és észreveszi az ajtón kilépő lányt. Nem köszön rá rögtön, csendben megy tovább egy kis ideig, de mikor egymás mellett mennek el akkor már azért köszön.
- Szia. - Mondja egy halvány mosollyal. Örül, hogy végre összefut valakivel, bár nem ismerős neki a lány.
|
Watanabe Akemi
Unatkozott, így kiment a hotel udvarára. Úgy gondolta, hogy nincs itt senki, de hát tévedett. Egy fiú van még kint, éppen sétálgat. Meggondolta, hogy visszamegy, de inkább ő is kint marad sétálni egy keveset, mert hát friss levegő sose árt.
Nakawaga Yoshio
Éppen az egyik hotel szobából jött kifelé. Ahogy a folyosón sétálgatott, közben ásított. Hát igen, bármennyit is alszik, mindig álmos marad. Nem nézett az orra elé, és hát igen. Neki ment annak a lánynak aki még itt volt a foylosón. - Bocsi. - mondta, közben megint ásított egyet.
|
Lisa Dawn
Egészen jól elvan a kirándulás alatt, többekkel is szót vált, stb. Most éppen a folyosón sétálgat, gondolataiba merülve.
Brandon Cole
Kissé unott hangulatban van. Unatkozott picit, ezért úgy dönt, kimegy a hotel udvarára. Elgondolkodva sétálgat.
|
Tomoe
*Négy és fél méteres szemekkel les rá, de jobban meglepte az hogy a nevén szólították, minthogy megharapdosták, ezért kikerülve a kérdést, ő tesz fel egy újat*
- Honnan tudod, hogy Tomoe a nevem? Nem hiszem, hogy ismernélek, hiába járunk egy iskolába. *hangja kicsit megváltozik, de csak azért mert.. ez már neki röhejes. :D*
- Mindegy, engedj el, kérlek! *megpróbálja kirántani kezeit a fiúéból*
Ryan
- Úristen, mi ez a hang? Nagyon durva. *kérdezi gúnyoskásan, majd nevet rajta kicsit. Aztán amikor Ayame elvándorol vízért, követi szemével. Már érzi, hogy nem lesz ennek jóvége, de nem mozdul.
- Ssszz ba..! *felszisszen a hidegtől, s majdnem káromkodásba kezd, de visszafogja magát. Felpattan helyéről, majd felsőjét megragadva, próbálja kirázni a vízet. Közben sziszeg.*
- Fúúh, ezért mit kapsz! Gyere csak ide. x)
|
Sergio
*leguggol elé*
- Pici Tomoe. Csak nem félsz? *megsimogtja a fiú buksiát, közelebb hajol hozzá. Megfogja mind a két kezét és a falhoz szorítja. A nyakához hajol, végignyalja majd bele is harap, de gyorsan el is húzódik tőle*
- Nem.. még korai ebéd lennél. Szeretnél játszani az életedért?
Ayame
*leül mellé*
- Gitár pont nincs nálam.. de énekelhetek neked xD *direkt eltorzított hangon elkezd énekelni valami ergyafos számot. Körbenéz, és pont a fa mögött pár lépésre csobog a szökőkút. Odastallyog, majd a tenyerében vissza és észrevétlenül Ryan pólója alá önti. Felkacag.* Nesze neked ><
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
| |
|
|
|
Ha a játék folyamán téged is zavarna az ellenőrző-kód beírása, regisztrálj az oldalra. A bejelentkezett felhasználóknak nem kell a kódokkal szórakoznia.
REGISZTRÁCIÓ / BELÉPÉS
Az összeszedettebb játék érdekében, pingáld ide, hogy mikor vagy elérhető, a nap melyik szakában, hány órától, hány óráig. Ha nem nagy gond, ide csaphatsz elérhetőséget is.
AKTIVITÁSI IDŐPONTOK
| |
|
|