|
A játék eléréséhez kattints a kis képekre!

Érdekel a kalózok kalandos élete? Téged is vonz az ismeretlen? Meg szeretnéd szerezni az örök élet kulcsát és a legnagyobb kincset a földön, vagy csak szeretsz rumozgatni és hajókázni? Csatlakozz, teljesíts küldetéseket, és szerezd meg, amit akarsz! A fedélzet rád vár!

Hallottál már a Musix-ról? Igen, ebben az iskolában képzik a világ legjobb zenészeit. Híres még közösségi programjairól és jó társaságáról is. Ha hozzád is közel áll a zene, és a hangszerek világa és szeretnél egy iskolás történetben játszani, ez a játék neked lett kitalálva.

Szeretsz szerepelni? Hajt a hírnév? Vegyél részt a legújabb valóságshownkban és kűzdj a nyereményért ... akár életre-halálra.. és ez nem csak egy szólás.
Köszönjük, hogy meglátogattál minket!
Kayla & Masika
| |
|
|
|
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Shizuo
A lassú tempó kezd egyre jobban felgyorsulni, míg Shizuo ujjai úgy vándorolnak a billentyűkön, hogy szabad szemmel is alig látható.
Nagyon kell koncentrálnia, hogy tartsa az ütemet.. sőt.. az ujjai elzsibbadnak, és feladják: Shizuo kiesik az ütemből, és az ujjai kelletlenül ladolnak pár billentyűn, így a mesés játéknak hirtelen vége lesz, és a zongora hangját a csend váltja fel.
-Franc..- sziszegi annyira halkan, hogy hangjában nyoma sincs a szokásos gúnynak vagy erőszakosságnak.
Shizuo csalódottan sóhajt, majd kiábrándult tekintete megint a piros kis mütymütyre téved.
Csupán a madarak csicsergése és a szél zúgása hallatszik odakintről.. vagyis nem zúgása, mivel hirtelen felerősödik, és betör a nyitott ablakokon keresztül, minek következtében az asztalról útnak indul a rengeteg kottapapír: felszállnak , majd egy részük a zongora/padok alá hullik, a többi pedig erre-arra kószál a levegőben.
-Fene..- zökken ki a nagy gondolkodásból, majd kelletlenül, pár alk szitkozódás kíséretében feláll, -nyújtózik egyet- hogy nekiálljon felszedegetni a papírokat.
|
Ami azt illeti, a nap további részét a tetőn töltötte magzat pózban, ugyanis a nagy gondolkodás közepette elnyomta az álom. Ez a meleg nem tesz jót neki, csak még jobban belassul tőle. Akkor ébred fel, amikor már biztos senki nincs az iskolába, kivéve pár tanárt, meg a görcsösen készülődő végzősőket a könyvtárakban.
~Jól megcsináltam...~
Gondolta, majd nagynehezen talpra állt. Kidörzsölte szeméből az álmosságot, de nem sokat változtatott a helyzeten. Vörös tincsei összekuszálódtak, néhány az égnek meredt. Arcán bágyaság ült, és így indult neki a keresésnek. Ugyanis még fent rájött, hogy Kiwi nincs meg. Így nevezte el a plüsst, és?>.< Végigjárta a mai nap bebarangolt utat, és végül itt kötött ki. Igazából nem hitte egy percig sem, hogy majd pont a zongorateremben lenne a bolyhosa, de hallott valami egészen gyönyörűt, ami oda vonzotta. Nem kukkantott be, csak megállt az ajtóban és hallgatta a melódiát. Hátát a kemény fának döntve, behunyt szemekkel hallgatta Shizuo játékát, anélkül, hogy tudta volna, ki csalja ki ezeket a hangokat a zongorából.
|
Shizuo
Miközben Tomoe beszél, megáll az írással, de nem néz fel. Majd a mondat után megint újra írni kezd, még csak megszólalni sem akar.
Ezután még kb. fél óráig szenved a papírokkal, majd a tanáriba viszi őket. Az iskola szokatlanul csendes, már szinte mindenki hazament. Shizuo a zongoraterem felé veszi az irányt, a hosszú folyosókon keresztül. Útközben megpillant valami piros kis izét a folyosó közepén. Úgy dönt, elsétál mellette, de végül mégis meggondolja magát, és lehajol érte.
Érdeklődve méregeti a kis izét, majd unottan zsebre dugja, és úgy sétál tovább.
A zongorateremben minden ablak nyitva, friss levegő árad befelé.
A kis gombócot>< leteszi a zongorára, majd játszani kezd, és a zongora hangja szétárad a csendes folyosókon. Közben végig azt a kis mütyürt bámulja. Egész gyorsan játszik, a zene mégis nagyon megnyugtató, teljesen elmélyed közben.
|
Lionel Hunter-Drake
*Napok óta azt érzi, hogy megállt körülötte az idő. Mintha évek teltek volna el, míg ő ugyanazt csinálja folyton-folyvást. Reggel felkel, tanít, aztán hazamegy és alszik. Annyit beszél, amennyit muszáj, se többet, se kevesebbet. Régen ez volt a rutin, most mégis olyan furának tűnik az egész. Mi változott? Ezen morfondíroz, miközben leül a zongora elé, szépen, ahogy azt egy hivatásos művésznek kell, és belefog egy rögtönzésbe. Ami jön alapon, az összeillő darabokból állít össze egy mixet, ahol hasonlít a dallam ott átvezeti és addig fog játszani, míg valaki meg nem zavarja, vagy el nem kopnak az ujjai.*
|
Akaito Shion
-Akkor legközelebb a szemembe mond hogy nem élvezed akkor talán el is hiszem...*mondta gonoszkás mosollyal az arcán* -Én fura? Mégis miért? |
Christopher Thomas
-N-em élvezemm *nem mert a szemébe nézni, szal mindenhova nézett csak a szemébe nem.* -Olyan,,fura....fiú vagy @.@ és én is ez így nem normális |
Akaito Shion
*felemelte a fiú fejét az állánál fogva* -Oh miért ne? Hiszen látom rajtad mennyire élvezed, le se tagadhatod |
Christopher Thomas
*abbahagyja a csókot* -N-neeh! >////< *pirult el naagyon és lenézett szééégyellősen* |
Akaito Shion
*ahogy hátra tolta a hátsóját Chris úgy jobban belemarkolt Akaito és visszahúzta magához nagyon is közel, így összeért a testük* |
Christopher Thomas
-mmmr *morgott és megint el akarta tolni, hát féltette a kicsi popsiját.* |
Akaito Shion
~hoppá kezd belejönni~ *gondolta, és folytatta a csókolzás, de közben végigsimít a hátán egészen a fenekéig* |
Christopher Thomas
-tudtam hogynem úszom meg T-T *éés cupp. visszacsókolt és átölelte a nyakánál, így legalább elérte rendesen. Egy kis idő mulva félénken, de átdugta a nyelvét is* |
Akaito Shion
-Azt hiszed ilyen könnyen megúszod...? *kérdezte majd elkapta a kezét és visszarántotta és lehajolt úgy csókolta meg eléggé szenvedélyesen* |
Christopher Thomas
-aaahj..pedig azthittem *nézett le szomorúan, lóbálta a lábát* -Nos akkor nem is kell nekünk többet tanulnunk! *ugrott le a zongoráról* -Viszlááááát *és indult is volna el, csak mindjárt írsz valamitami miatt ottmarad. xDD* |
Akaito Shion
*elnevette magát* -Nos, nem, nem kémkedem, de én is második évfolyamos vagyok, mint te, így hallottam már a neved és megmaradt bocs hogy kiábrándítalak, hogy nem vagyok kém...*még mindig erőteljesen mosolygott a fiún* |
Christopher Thomas
-Honnan tudod a nevem?? @.@ ááh kémkedsz utánam,tudtam ám! Mindig is éreztem hogy valaki követ...*gondolkodott el és maga elé nézett* |
Akaito Shion
-Nem számít hogy mindketten fiúk vagyunk, ha élvezzük a tanulást...*mondta perverz mosollyal de direkt nem akarta elárulni a saját nevét* -Amúgy én tudom a neved...Chris...*mondta kedvesen mosolyogva és újra megcsókolta, ő szinte mindenkinek tudja a nevét, jó a memóriája, elég egyszer hallani valakinek a nevét és megjegyezte* |
Christopher Thomas
-E-ez nem jó.. >< nem is ismerjük egymást, aztsem tudom mi a neved! Főleg hogy fiúk vagyunk.. mind2-en... *harapott az alsóajkába és felnézett* |
Akaito Shion
*érezte, hogy elgyengül a fiú, de ő nem csukta be a szemét, élvezte ha láthatja a játszó társát, lassan elvállt Chris ajkaitól és a nyakát kezdte el lágyan csókolgatni* |
Christopher Thomas
-nem fogom be, be fog... *Éés nem tudta befejezni, Akaito már meg is csókolta. Kikerekedtek a szemei és próbálta eltolni, de amikor a nyelve is átcsusszant, totál elgyengült é becsukta a szemét.kicsit félénken, de visszacsókolt* |
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
| |
|
|
|
Ha a játék folyamán téged is zavarna az ellenőrző-kód beírása, regisztrálj az oldalra. A bejelentkezett felhasználóknak nem kell a kódokkal szórakoznia.
REGISZTRÁCIÓ / BELÉPÉS
Az összeszedettebb játék érdekében, pingáld ide, hogy mikor vagy elérhető, a nap melyik szakában, hány órától, hány óráig. Ha nem nagy gond, ide csaphatsz elérhetőséget is.
AKTIVITÁSI IDŐPONTOK
| |
|
|