[20-1]
Ryouken Hikaru
- Igen. A zene az egyik legszebb művészet. - mosolygott. - Én falun nőttem fel. Egy kicsi faluban. Akkoriban voltunk gyerekek 10-en talán, vegyesen. Nagyon sokat játszottunk a szabadban... Istenem, ezek a gondtalan gyermek évek... Úgy hiányoznak. - mosolyodott el az emlékeken. |
Angelina Kamea.
-Városban. *Mondta*
-Bár mindig is szerettem volna egy nyugisabb helyre költözni.És te ? *Kérdezett vissza*
-Amúgy ezek nekem sem témáim.Szeretem komolyabb dolgokról beszélni..de inkább a zenéről *Mosoly*
|
Ryouken Hikaru
- Háát... semmi féle rózsaszín, szívecskés dologról nem szeret beszélni a magam fajta férfi ember. - mosolyog. - Nem vagyok az a szerelmes típus. Bár az autók se kötnek le annyira. - mosolyog, majd lenézett a földre egy pár pillanatra, aztán vissza. - Hmm. Te falun vagy városba nőttel fel amúgy?
|
Angelina Kamea.
-Hát..Az az igazság, hogy..Nemtudom, egy magadfajta fiú miről szeret beszélgetni *Pirul el zavartan*
-Ezért témát sem tudok neked mondani..Mesélj magadról kicsit..Nem sokat tudok rólad:D
|
Ryouken Hikaru
- Nekem meg fogalmam sincs... Végül is szintén így vagyok, hogy el tudok beszélgetni mindenről. Bár, néha rám jön, hogy egy huzamban beszélek egy fél órát... - a mondat végén elmosolyogta magát. |
Angelina Kamea.
-Hát nekem tökéletesen mindegy. *Mosoly, majd törökűlésbe űlt az ágyán, és a lábaira helyezte a kezét.*
-Minden témában el tudok beszélgetni. *Mosoly*
|
Ryouken Hikaru
- Egyél több gyümölcsöt, a vitamin erősíti az immunredszert. Asszem... - tanácsolta, majd megrendelte az ételt. - Fél óra és itt van.. És, miről szeretnél beszélgetni? Had járjak a kedvedben.
|
Angelina Kamea.
-Tökéletes. *Mondta kis mosollyal, majd válaszolt is a kérdésre.*
-Háát..Tulajdonképpen minden évben egész télen beteg vagyok *Csepp* Nem tudom miért, gyenge az immurendszerem talán.. *Sóhajt*
-De mindegy is *Mosoly* Beszéljünk másról.
|
Ryouken Hikaru
- Szóval, egyszer megfázol, és akkor egy hónapig beteg vagy? -mosolyogva éretlenkedett. - Pizza jó lesz? - fogja a mobilját, s már kezdi beírni a számot.
|
Angelina Kamea.
-Én mindig hetekig, van, hogy hónapokig beteg vagyok.. *Sóhajt, majd feláll*
-Fáradt vagyok, inkább rendeljünk valamit. *Mosoly*
|
Ryouken Hikaru
- Akkor összedobhatnál valamit... - tette kezeit feje alá. - Nem, nem félek. De ha megfázok, akkor sincs semmi baj. 1-2 és , túl van rajta az ember... |
Angelina Kamea.
-De, kicsit.. ~Tényleg, nem is ettem egész nap semmit.~ *Gondolta, majd mikor felfogta, válaszolt is*
-Tényleg így alszol? És nem félsz, hogy beteg leszel?
|
Ryouken Hikaru
- Nem tűnt még fel, hogy így szoktam aludni?... - mosolygott szintén. - Nem vagy éhes , amúgy? - Feküdt fel ágyára. |
Angelina Kamea.
*Már aludt szinte.Felűlt, bekapcolta a TV-t, majd a fiúra nézett.Semmiféle reakciót nem váltott ki belőle a fiú teste, inkább aggódni kezdett.XD*
-Hideg van, meg fogsz fázni.
|
Ryokuen Hikaru
- Jól van na. - mosolygott a lány kuncogásán. - Inkább elmegyek zuhanyozni... Ne leskelődj! - Vonult be a fürdő szobába, egy gyors tusolásra. Kis idő után kitotyogott egy alsónadrágban, tőrölkőzővel fején. Egy ideig rángatta fején, majd nyakába akasztotta, s fülét kezdte el vele vakargatni. Szinte mindene vizes volt: haja szemébe esett, s arcán egy-két vízcsepp folydogált lefele, nyaki ütőerein keresztül, kigyúrt mellkasáig, hasáig. Tarkójához nyúlva izmai befeszültek, s egy szerény, csábító vigyor ütött ki arcán. |
Angelina Kamea.
~Akkor amikor te, butus.~ *Gondolta, mosolyra húzva a száját*
-Hát nyilván akkor amikor a vizsgák vannak, nem, drága ? *Kénytelen volt elkuncogni magát, egyből jobb lett a kedve.*
|
Ryouken Hikaru
- Nem volt vészes a suli... Inkább csak a kondi, kicsit megizzadtam... És hogy érzed, hogy megy a dalod? És mikor vizsgázol?
|
Angelina Kamea.
Egész nap nyűglődtem a félévi vizsga miatt. *Sóhajt, majd kinyitja a szemét, és a fiúra tekint.*
-És neked milyen napod volt ? |
Ryouken Hikaru
Belép az ajtón, majd bemegy a szobába. Leveszi pulóverét, amit ledob az egyik székre, majd ránéz a lányra.
- Mi az, elfáradtál? - mosolyog, közben leveszi piros pólóját, mit az ágyra dob.
|
Angelina Kamea.
*Besétál a szobába, majd nyűgösen leűl az ágyára.Ásít egyet.Beteszi a fiókba az mp3-át, majd eldől az ágyában, és elkezdi bámulni a plafont.* |
[20-1]
|