[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Shizuo
-Nem érdekel az iskolai átlag.. -mondja unottan, majd folytatni akarja, de megcsörren a telefonja. Megnézi, ki hívja, és pár pillanatig elmereng, hogy felvegye-e. Majd kinyomja és az ajtó felé indul.
-Most sietek. További szép napot.. -lép ki az ajtón mire a telefonja újra csörögni kezd, de ezt már felveszi, közben elindul a folyosón.
- Igen, ma este jó lesz.. Felmegyek hozzád... -majd eltűnik a folyosón.
|
 - Miért nem adod vissza? - kapja fel fejét.
Belátja, hogy nem tehet semmi az ügy érdekében. Duzzog.
- Mit szeretnél, mit csináljak? Én tartom négy egész fölött az iskolai átlagot. Az nem elég jó neked?
Bármennyire is szeretne, nem tud olyan nagyon haragudni azokután, hogy jobb kedvre derítette..Ami kicsit beletiport az önérzetébe, de mit lehet tenni.
|
Shizuo
Hamar észbe kap, hiszen nem szokása mások előtt nevetni. Úgy egyáltalán.. az elmúlt egy évben azt sem tudta, hogy tud nevetni.
-Igen...értem.- gondolkodik el pár másodperces néma csendben....
- De akkor sem adom vissza ^^- jelenti ki hirtelen, egy gúnyos mosoly kíséretében. Az a "gané" lehet hogy nem kellett volna.
Majd visszaadom, ha megérdemled.- kacsint rá.
Láthatóan kissé jobbkedvre derült.
|
Mindenre várt, csak egy jókora röhögőgörcsre nem. Ez bántja, sőt, sérti. Arcát felfújja, pisze orra alatt pedig morog valamifélét.
- Te gané! - hoppá-hoppá. - Most miért nevetsz ki? Nem volt ebben semmi vicces! Komolyan beszéltem, hallod?
De mintha meg sem hallaná Shizuo a nagy röhögés közben Tomoe csipogását. Megvárja, míg a fiú kikacarássza magát, addig pedig karbatett kezekkel, lesütött (megbántott) szemekkel fikszírozza cipője orrát. Sőt, a drámaibb hangvétel érdekében szipog kettőt. - Gonosz.
|
Shizuo
Pontosan tudta, hogy a "bedarálós" szöveg hatást fog kiváltani Tomoenél. Valamiért nagyon könnyen leszűrte a legkisebb jelekből is, hogy fontos neki ez a valami. Közömbösen fordul felé, próbálja visszatartani a gúnyos, amolyan győzedelmeskedő vigyorát.
Viszont amikor Tomoe tovább mondja mondandóját, nagyon összekavarodik, és ez pár pillanatra ki is ül az arcára.
Általában mindig Ő van felül. Mármint nem csak az ágyban. Mindig előre sejti mit fog Tomoe reagálni, és ezt a saját előnyére fordítja. Mindig tudja, mivel kell visszavágnia, hogy felidegesítse az embereket... De ez most más. Erre egyáltalán nem számított.
- Ezer másik iskola..? - csak ennyit tud kinyögni, mivel egyre jobban összekavarodik... Akkor most a fiú örül hogy újra látja..vagy .. ~Mi a francért érdekel ez engem..?~ dünnyögi magában, közben a tudatalattija, ösztöne vagy a jóistentudja mije elhatározta hogy felé mozdul.. De mielőtt ezt megtehette volna.....
Ledermed. Valami más kerekedik úrrá rajta... Amit alig tud visszafolytani.. Karját szája elé emeli, hogy visszafolytsa kitörni készülő nevetését.. De nem megy. Elneveti magát, és akármennyire is próbálja abbahagyni, nem megy neki....
|
A nyugodt, higgadt arcocskája eltorzul, amikor Shizuo előáll ezzel a kemény szöveggel. Az rendben van, hogy Tomoe rideg, elvégre valahol, nem is olyan mélyen, neheztel a szőkére, amiért az elment egy szó nélkül. De hogy Shizuo is közönyös legyen? Az már nem játszik..az rosszulesik.
- Ne! - szól kissé hezitálva, de olyan könyörgő hanggal, ami még Tomoe-t magát is meglepte. Pedig az csak egy plüss.
- Úgy értem, ne menjen még el..Ne menj el. Szerintem beszélnünk kell.
Megvárja, míg Shizuo reagál valamit, aztán picit felbátorodva mondja.
- Én nem utállak, ha arra gondolsz. Kissé frusztrál, hogy Senseinek kell szólítanalak, de hát te jöttél ide tanítani! Ezer másik iskola létezik!... Mellesleg igazán elmondhattad volna, hogy mit tervezel. Oké, nem voltunk hű de nagy, világi haverok, de engem érdekelt mi van veled!
Meglepően komolyan beszél, sőt, szenvedélyesen! Nyoma sincs a félénk srácnak, csak úgy szikrázik körülötte a levegő. Aztán megtöri az idillt:
- És kérlek, add vissza a Bolyhosomat.
Rézbarna szemek, vörös haj, pozsgás arc, alacsony termet, aki egy plüssért könyörög.xD
|
Shizuo
Felfogta, hogy a fiú ellenszenves iránta. Na, nem mintha nem lett volna számára megszokott az ilyesmi. Szavai hallatán gond nélkül dugja zsebre a kis plüss valamit. - Akkor fogom és szépen bedaráltatom a takarítógéppel(mivel ha a földön hagyta volna, akkor is ez lett volna a sorsa) -hangja ugyanolyan érzelemmentesen cseng, mint Tomoe utolsó mondata. Teljesen természetesen az ajtó felé indul.
|
Lionel Hunter-Drake
*Ledöbbenve mered Kaylára, egyszerűen képtelen felfogni, hogy öccse ennyire messzire merészkedett volna, és ilyesmit tenne. Hiába minden előítélet, negatív vélemény, amit már hallott és kapott róla, akkor is a testvére, akiről nem tud ilyesmit feltételezni.*
- Hazudsz! Will rengeteg őrültséget csinál, de ilyenre sosem lenne képes! - *Védelmére kel természetesen, mint jó báty, még ha a lányt látva kezd is elbizonytalanodni, mennyire volt helyes ez a döntés.*
|
Kayla Rovienne roppant temperamentumos francia
- Ne csinálj úgy mintha nem tudnád!! Rám uszítottad, hogy megerőszakoljon! Teljesen tiszta a kép. A te gyerekes bosszúd volt az egész, igaz? és az, hogy még visszalátogat hozzám megismételni... a kegyelemdöfés, ugye? - szemeiből az idegesség már egy kis könnycseppet is kicsavart.
|
Lionel Hunter-Drake, roppant elképedt tanárbácsi *.*
*Hallgatja, amit Kayla mond, de szinte fel sem fogja. Kicsit bedühödött, mikor a lány olyan vadul "kapta el", de az egész azonnal értelmet nyert, még, ha nem is érti igazán, miről van szó.*
- Mit csinált Will? *Hangja dörren, akár vihar idején az ég, egészen aprócska túlzás az csupán, hogy az ablak beleremeg. Arcvonásai megkeményednek, és megfogja Kayla karját, hogy lefejtse magáról. Most már tényleg tudni akarja, mi történt, mert tény, hogy, amiben öccse keze van, az sosem lehet jó, de azok alapján, amit hallott, az eddigieknél is nagyobb "problémával" állhat szemben. Arcán is látszik az idegesség,a düh, és az, hogy eszeágában sincs elengedni addig a lányzót, míg ki nem szedi belőle az igaza. A hangja már csak amolyan, még tőle is szokatlan ráadás, igazi mély, félelmetes hang a szájából.*
|
Kayla Rovienne
Teljesen felidegesedett már, odacsörtet a tanár elé és lezúzza a kottákat a zongoráról. Néhány esetleg beletalált a tanár karizmatikus arcába? Kit érdekel? Megfogja a grabancát és egyenesen a tanár arcába ordibál. Kis szemtelen :D
- Még hogy nem tudod? - Igen, hirtelen letegezi - De igenis tudod, hogy mit tett velem az a fattyú öcséd! Minek hoztad ide? Hogy bántson és ezzel bosszút állhass rajtam, aztán röhögj a babérjaidon, igaz? Mivel érdemeltem ezt ki? Elrettentő, hogy egy felnőtt férfi ilyen sunyi tettre vetemedhet! Szánalmas!
|
*Hogy miért maradt itt? Nos, ez roppant jó kérdés, és szívesen kifejtené a lánynak is, de csak más szituációban, más háttértörténettel, és egy olyan diákjának, aki iránt teljesen közönbös. Kayla mindet kiütötte, tehát nem fog akkora választ kapni, mint reméli, sőt! Lio szeme fennakad, mikor meghallja a továbbiakat, mert nem érti, miről van szó, pontosabban kiről, bár sejti. Vajon mit csinált Will már megint? Az összes tekintélyét és jóhírét kockára tette azzal, hogy ide hozta, de ez változni fog, ha beszél a fejével.*
- Nem tudom miről, vagy kiről beszélsz - *Ezzel talán elérheti, hogy nagyobb betekintést kapjon a dologba.*
|
Kayla Rovienne
Valóban - válaszol erre a lehető legkurtábban aztán egy ideig kínos csend következik. Kayla csak néz a tanár szemeibe az ő kicsit haragos tekintetével, és állja a Lionel semmitmondó pillantásait is. Ez a szituáció kezdi amúgy is felingerelni a hirtelenharagú francia vérét és inkább a fogai közt csikorogva mint normálisan beszélve szólal meg.
- Nem is zavarnám tovább teendőjében művész Úr, ha csak arra a kérdésemre választ nem adna, hogy mit keres még mindig az iskola falai között? - Ugyanis legutóbbi beszélgetésük alkalmával Lionel épp a felmondóleveléről beszélt. Majd kicsit halkabban hozzáteszi - és miért hozta a nyakamra még az öntelt és erőszakos vérét is? A tanár Úr uszította rám azt a nyamvadt korcsot, igaz?! Biztos jó érzés volt utána hallgatni, miként alázott meg... Igaz?!
Mire ideér a mondanivalójával már egyre idegesebb és ez a tekintetén és a hangszínén is megmutatkozik.
|
Lionel Hunter-Drake
- Attól függ, ki mit nevez megalázásnak. Én inkább nevezném összehasonlításnak, mintsem negatív dolognak, de nem kötelező egyeznie a véleményünknek. - *Ha Kayla képes ugyanúgy viselkedni vele, mint régen, mint bárki mással a mai napig,a kkor neki is menni fog így tekinteni rá, még, ha belül nagyon nem akaródzik így éreznie. Hazudna, ha azt állítaná, nem bánt meg egy csomó mindent eddigi életében, de van olyan őrült férfi, hogy valószínűleg ugyanezt csinálná végig, ha kicsit másképp is.*
|
Kayla Rovienne
Összeszedi magát és megint felölti magára azt a bizonyos flegma 'álarcát', amit a világ már olyan jól ismer. Keményen a tanár szemei közé néz.
- Gondoltam megnézem ki az aki képes megalázni Chopent azzal, hogy Debussyvel ötvözi.
|
Lionel Hunter-Drake tanárbácsi *.*
*Éppen az előbb említett átvezető rögtönzésnél jár, a sok közül valamelyiknél, amikor jól hallhatóan kinyílik az ajtó. Annyira belemerült a gondolatának ilyesfajta kifejezésébe, hogy nem is számított zavaró tényezőre. Ujja billentyűt tévezst, ezzel kukába dobhatóvá vállt számára az egész, szóval abba hagyja. Rá készülne förmedni arra, aki érkezett, de meglátva Kaylat, azonnal elszáll a mérge, mint mindig.*
- Minek köszönhetem a látogatásod? * Kérdezi közömbös hangon. Torka kiszáradt, így kellett egy kis köhögésszerű előtte, mielőtt feltette volna a kérdést. Nem jutott jobb eszébe, és arcán is látszik, hogy "zavarja" a lány jelenléte, a vegyes érzelmek hatása ez, nem más.*
|
Kayla Rovienne
Fogalma sincs, mit keres a zongoraterem körül. Ő alapjába véve ugye dobos, és az ütős hangszerekhez vonzódik. Lehet, hogy ez az enyhén szólva vad és lázadó, mindent püfölős jelleméből adódik. A zongorát annyira nem szerette sosem, neki az túl lágy és túl szolíd. De ezen ő persze nem gondolkodik el, csak megy mint egy zombi. Megáll a terem ajtajában és meghallja a tökéletesen átkötött, egyáltalán nem disszonáns játékot. Áll egy darabig, majd kinyitja az ajtót, hogy megnézze, ki is ez az óriási tehetség. Sajnos az ajtónyitás a véltnél hangosabbra sikerül, így mikor rádöbbent ki is a hangforrás, már nem tud észrevétlenül menekülni. Még egy köszönést sem képes kinyögni csak áll az ajtóban érzelemmentes arccal. Najó, kicsit dühös arccal xD
|
Megmosolyogja a fiú..férfi ügyetlenségét, de nem neveti ki, mert nem lenne hozzá arca és jelenleg kedve se. Csak mosolyog halványan, míg Shizuo át nem veszi a papírosokat. A becézésre nem reagál, teljesen mindegy, milyen röhejesen hangzik; a státusz az státusz. Aztán amikor meglátja a plüss bolyhát, némi rémület lesz urrá rajta. Kinézi Shizuoból, hogy évekig ezzel fogja szekálni.
- De, ezt kerestem. Tudtam, hogy a folyosón hagytam, de nem találtam. Már egy ideje kószáltam utána. Csak ott kellett volna hagynia a földön.
Közli tárgyiasan, nulla érzelemmel a hangjában, mintha emiatt neheztelne a férfira. Pedig az semmi rosszat nem tett végül is.
|
Shizuo
Elmélyülve szedegeti a lapokat, majd leguggol hogy a padok alól is felkapirgáljon párat. Hirtelen ismerős hang szólal meg mögüle, egészen közelről. Hirtelen akart felegyenesedni, de elnézte, és a fejét beveri a pad szélébe. -Azt arohadt... - mondja kissé halkan a fejét fogva de amint felegyenesedik megpillantja Tomoe-t és beléfullad a szó.
Egy pillanatig meglepetten bámul rá, majd gyors átvált a szokásos unott tekintetre, és a lapok felé nyúl.
-Köszö-- Hmm? Ne hívj így, főleg hogy már vége a sulinak.. Ennél még a senpai is jobb. Vagy ahogy még anno hívtál. - most, hogy így visszaemlékszik, gyakorlatilag Tomoe soha nem szólította a nevén, sőt, nagyon meg sem szólította. Namindegy. Átveszi a kottákat, majd az asztalra teszi a kupacot, a zongorát pedig visszatakarja.
-Hogy-hogy még itt vagy? Csak nem elhagytál valamit -emeli fel a piros mütyit a zongoráról, és megforgatja ujjai között.
|
A relaxációs pillanatai olyan gyorsan maradnak abba, mint Shizuo játéka. Kissé szomorúan veszi tudomásul, hiszen nagyon élvezte. Már éppen ballagna tovább pehely lépteivel, amikor azon a pici résen kiszökik pár lapocska. Tomoe majdnem rájuk lép, de végül megtalálja az egyensúlyát, és legugol értük. Ahogy rendezgeti egységesbe, bepillant, hogy mégis kié a papiros, és persze az előző zongora játék. Olyannyira meglepődik, hogy csaknem nyitva maradnak cseresznye ajkai is. De nincs mit tenni, a lapokat muszáj odaadnia, ha nem akar Shizuonak kellemetlenséget okozni. Már pedig nem akar.
- Azt hiszem ez az öné.
Lép be a terembe, de csak a hangjától lehetett volna felismerni. Léptei még mindig macskások és halkak. Egészen közel megy a férfihez. A reggeli morcibercinek nyoma sincs. Igaz mosoly nélkül, de felé nyújtja az iratokat.
- Máskor vigyázzon jobban, Sensei.
|
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
- Miért nem adod vissza? - kapja fel fejét.