Név: April Casey
Származás: amerikai
Nem: nő
Kor: 22
Foglalkozás: egy kisvárosi rockegyüttes énekese volt, de tetoválóművészként is dolgozott egy ideig.
Személyes tárgy, amit magával hozott: mp3, legyező
Tulajdonságok (belső,külső):  (A külsőről a kép mindent elárul ^^) Különc, vad, bevállalós, pimasz, magabiztos, szókimondó - leginkább így jellemeznék őt a barátai, ha lennének. Ugyanis minden közelebbi barátjával kegyetlenül megszakította a kapcsolatot szerelme elvesztése után. Még egyszer nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Nem fog senkit közel engedni magához. Nem fog még egyszer elveszíteni senkit.
A kívül minden belül semmi tökéletes példája. Kifelé általában teszi a szépet, kétszínű. Ha valaki magára haragítja akkor kimutatja a foga fehérjét. Bosszúálló típus, addig nem nyugszik, amíg elégtételt nem vett sérelméért. De nem ám csak úgy egyszerűen vág vissza, kivárja a megfelelő alkalmat és akkor oda szúr ahol és amikor a legjobban fáj.
Meglehetősen intuitív személyiség, megért másokat, és ösztönösen érzékeli a rejtegetett érzéseket. Azonban mások érzései legtöbbször nem foglalkoztatják, ha csak azok nem a fájdalom, szenvedés, irigység kategóriába sorolhatóak. A lelke teljesen kiüresedett, már nem képes jóformán semmit sem érezni.
Az a fajta lány akinek 2 barátra van szüksége, az egyik akiről, a másik akinek beszél.
Előtörténet: April a család feketebáránya. Nem volt kitűnő tanuló az iskolában, nem voltak aranyos, teadélutánozós barátnői, sőt  a fiúit is kéthetente váltogatta. Nem úgy mint az ő tökéletes nővére, a család szemefénye. Ahogy belépett a tinédzserkorba, kezdetét vette életében a bulizós-hajnaligpiálós-napokraeltűnős-haverokkallógós-korszak. A szülei nem sokáig torelálták az életmódját. Mindig a nővéréhez hasonlítgatták, és elvárták, hogy olyan legyen mint ő. Azon az estén is így volt. Ahogy azt minden tizenhét éves lány szülei teszik lenyomtak neki egy szentbeszédet arról, hogy "amíg az én házamban élsz, az én szabályaim játszanak". April ezt személyes kihívásnak vette és még aznap este meglógott az ablakon keresztül. Egy haverjához költözött. Szülei felé azóta se nézett. Sokkal többet ér neki a szabadság, mint a családi élet szabályai és a határok.
És hogy miért is jelentkezett a játékra? A bandával nem alakultak fényesen a dolgok. Rengeteget veszekedett a srácokkal, amíg fel nem oszlottak. Egy tetoválószalonban kezdett dolgozni, hogy fizetni tudja az albérletet. Ez egy depis időszak volt az életében. Semmi nem jött össze neki, otthagyta a családját, a bandát, egyszerűen nem találta a helyét a világban. Amíg nem jött Ő. Nem akármilyen srác volt! Zöld szemei smaragdként ragyogtak, hollófekete hajával keretezett markáns arcán, szobrász nem álmodhatna szebbet! April már akkor tudta, hogy egy nap hozzá fog menni, amikor besétált a kedvenc kávézójába. Ebben nem is tévedett, 6 hónappal később a fiú megkérte a kezét. Egyből rávágta az igent, nem is gondolkodott rajta. Valahogy érezte. Éreznie kellett! Nem véletlenül siettek ennyire ezzel a kapcsolattal. Az esküvőre azonban sosem került sor. A fiú 2 héttel később autóbalesetben meghalt. Az egyetlen ember akit valaha is igazán, szívből szeretett nem volt többé... Ekkor kezdődött April zuhanása a sötét mélységbe, útján lefelé alkohol és különféle drogok kísérték. Egy barátnője húzta ki a gödörből. Erőszakkal rángatta el egy detoxba. Hosszú hónapok, keserves kínlódás, de végül leszokott. És, hogy ebben mi volt olyan jó? Semmi. Azt az űrt, amit a majdnemférje hagyott maga után semmivel se tudta betölteni. Így hát maradt a józan tépelődés, a nyers fájdalom ami a szívét marcangolta. Lassan kezdett beleőrülni. 
Múltak a napok, hetek, hónapok. April minden egyes nap ott ült a megszokott kis kávézójában délután fél 5 és 7 között, és az ajtót figyelte. Azt a sötét, mahagóni ajtót, amin titkon remélte, hogy egyszer csak belép halott szerelme, és minden a régi lesz. Ez persze nem történhetett volna meg.
Egy nap éppen amikor a kávézó felé indult, az aznapi újsággal a kezében megpillantott benne egy hírdetést. Már éppen a kilincs felé nyúlt, amikor szemeit végigfuttatta a díszes cikken. "Az győz, aki túléli!". A keze megállt a levegőben a kilincs felett, szája mosolyra húzódott. Majd sarkon fordult és elindult vissza a régi bérházba, ami Ő nélküle már régóta nem az otthona volt.