Név: Steve – a japán nevét 18 éves korában átíratta és már nem használja a vezetéknevét
Származás: japán
Nem: férfi
Kor: 23
Foglalkozás: biztonsági őr az egyik japáni múzeumban
Személyes tárgy, amit magával hozott: a kardja
Tulajdonságok:
belső: Steve elég tüskés jellem. Nem szokott másokkal beszélni, elvan magával. Ha valaki kedvesen közelít felé, azzal végtelenül bunkó tud lenni, és bármeddig elmegy – ez attól függ, mennyi idő alatt tudja lekoptatni a másik felet. Nagyon elszánt, a végtelenségig kitart, és fütyül mindenkire. Fejjel megy a falnak, forrófejű és nagyon gyorsan dönt – semmi precizitással, így sokszor menekült meg hajszállal a haláltól. Tele van életerővel, szó szerint majd szétdurran az energiától, magyarul nem tud megülni egy helyben a fenekén.
külső: fehér haj, sárga szem, furcsa öltözet. Steve nagyon eltér külső ügyletében az átlagos emberektől. Bő, sötétbarna nadrágját még tikkasztó melegben sem váltja le rövidnadrágjára, és semmi pénzért nem szabadulna meg bakancsától sem – a kardjától pedig végképp nem. A felsője is igen érdekes: egy fekete izompólón egy krémszín mellényféleség, ami nagyon hosszú, két oldalán háromszög alakú bevágás, hátán pedig egy nem olyan széles, de annál hosszabb palást. Jobb karján egy vékonyabb karpánt, ezen a csuklóján pedig a karpánt végén egy vastag karperec. Bal karján egy ujjatlan vékony kesztyűt hord és egy vastagabb karpántot. Teste csupa izom, csontjai nagyon nehezen törnek, de felszerelése is olyan vastag, hogy védőfelszelésnek szolgálhatna.
Előtörténet: Steve Japánban született, a szülei alig törődtek vele, így a gyerek nagyon hamar megtanulta, hogy az élet nem fenékig tejfel. Ha otthon voltak a szülők, akkor is csak a veszekedést lehetett hallgatni, így a fiú nem csak az iskolából jött haza nagyon későn, de éjszaka is ellógott, csakhogy ne kelljen hallgatnia a veszekedést. Steve jó tanuló volt, de könnyen fel lehetett paprikázni, és középiskolára már nem nagyon packáztak vele, mivel aki bunyóra hívta ki, az nem nagyon tudott éppen és egészségesen hazamenni, mivel a fiú egy fogát biztosan kitörte. Mire tizennyolc lett, megtanulta a kardforgatás művészetét, és a szamurájokat illetve a ninjákat is jól ismerte. Megváltoztatta a nevét, mivel szüleinek nagy hírneve volt Japánban, és nem akarta, hogy őt is elítéljék. Felköltözött Észak-Japánba is,  és ott dolgozott múzeumi biztonsági őrként, amíg nem látta a tévében a verseny hirdetését. –Mit veszíthetek? – és beküldte a jelentkezést. Aztán jött a busz, hogy ő is bekerült, így elhagyta a hazáját.
Kép: